Mit kezd egy profi egy e-bike-al? Merida Big.Seven E-Lite

2016.09.16.

forrás: meridateam.hu

Egy kicsit sem nagyképű a cím, tudom… Szóval az asszony kapott egy e-bike-ot. Természetesen egy Meridát, mégpedig a gyönyörű kék Big.Seven E-Lite 600-ast. A bringát egy Shimano Steps 250W-os motor hajtja, az aksi 418Wh-ás, a hatótáv papíron pedig 125-60km között van, használattól függően.

Az E-Steps motor 3 módban működik Eco-Normal-High. A bringa súlya 18.9kg, ami egész könnyűnek számít a pedelec kategóriában. Szerintem ennyi elég is lesz a technikai paraméterekről. Egyébként van Bikemagon egy szuper cikk is a keróról, ezt is nézzétek meg: http://bikemag.hu/magazin/hirek/merida-big-7-e-lite-600-kerekparteszt-a-merida-e-lso-tamadasa

Ok, tehát hogy is volt ez az egész? Katának kellett már egy bringa, amivel tudja a lépést tartani a család többi tagjával, illetve megszületett részéről az elhatározás, hogy bringával szeretne munkába járni, ami napi 2 X 25km-t jelent és ez neki sok volt sima bringával, szeretett volna ebben is egy kis segítséget kapni. Így jött a képbe a Merida E-Lite. Szép is, E-bike is és Kovács Tomi által támogatott is, tehát őt választottuk!

Kata nagyon boldog vele, nem zavarja, hogy 25km/h-nál leszabályoz, neki ennyi elég. Ha nincs szembeszél, akkor nem is használja a rásegítést, így már volt olyan, hogy szerencsés körülmények között 10%-nál nem merült többet az akksi egy 50km-es út alatt.

Már alig vártam, hogy én is kipróbálhassam a masinát valami igazán komoly helyen. Augusztusban Boszniában nyaraltunk a Sarajevo környéki hegyekben, hát itt jött el az alkalom.

A túra, a Boracko Jezero – Borasnica csúcs volt oda-vissza. 42km. 21 föl, 21 le. Az út végig emelkedik 400m-ről 1850-m-re. Az első 6km aszfalt, utána 15km nagyon durva, meredek, köves terep.

https://www.strava.com/activities/682395361

A túrát kétszer jártam be, először Kovács Andrissal nyomtuk végig, akkor Mikusz Big Nine-jával teljesítettem és 2:40 volt felérni, ez cirka 8km/h-s átlag, nem is rossz, figyelembe véve a terepviszonyokat. Másodszor pont feleennyi időre volt szükség, tehát 1:20, 16km/h-s átlag a Big Seven E-Lite-al. Az aszfaltos emelkedőn Eco módban mentem a bringával, mert az is elég volt. Mindig úgy választottam ki a rásegítést, hogy azért én is dolgozzak, ne csak a bringa. Ezen a 6%-os emelkedőn így kb. 20-al mentem fel, ami nagyjából megfelel egy világklasszis hegyimenő versenytempójának. Valami hasonlót éreztem én is, 140-150-es pulzus, ezzel a hihetetlen sebességgel. Már tudtam, hogy érdemes volt kipróbálni. Az erőfeszítés nagyjából annak felelt meg, mintha síkon tekertem volna keményen. Ráadásul szépen tudtam pörgetni is, tehát egy jó kis edzés volt, viszont nem fárasztottam ki magam úgy, mintha rásegítés nélkül mentem volna, saját zsíron.

A nagy dolgok viszont ezután jöttek. Mikor először tekertünk fel Kovács Andrissal a köves, meredek terepen a csúcsra, akkor több helyen is úgy kipörgött a kerék a hatalmas köveken, hogy szinte alig lehetett kitekerni. Iszonyú küzdelem és kb. 5-6km/h-s sebesség, szinte végig. Az E-Lite-nak olyan nyomatéka volt, hogy a High fokozatot be sem tudtam váltani, olyan sebességgel indult meg a gép, amivel már nem tudtam kerülgetni a köveket, kontrollálhatatlanul száguldott a gép, előbb utóbb defektet kaptam volna. A jó tempó a lankásabb részeken az Eco, meredekebben a Normal fokozat volt, így folyamatosan 13-20km/h-val haladtam, ami így is elképesztő volt. Pontosan dupla sebességgel mindenhol, mint előző alkalommal, a mosoly el nem tűnt az arcomról. Néztem a tájat, élveztem a tekerést, enyhén lihegtem és nagyon koncentráltam, mert olyan volt a tempó, mint egy világkupa futamon. Volt egy rövid rész, ami olyan meredek és köves volt, hogy nem bírtunk rajta feltekerni Andrissal. Itt váltottam be először a High fokozatot. Óvatosan gyorsítottam, hogy meglegyen a tapadás. Gyönyörűen kapaszkodott a bringa, nem pörgött ki a gumi a sziklákon, csak szépen haladt felfelé. De nem egy motor volt, alattam, hanem egy bicikli, amit én (is) hajtottam. Értitek ugye? Én tekertem ott fel! Kellett figyelni, de viszonylag simán sikerült. A bicikli új távlatokat nyitott meg előttem.
Pont most láttam egy új fórumot az MTB Review-ban, aminek az a címe, hogy E-Bike the great second bike (E-bike, tuti jó második bringa), teljesen egyetértek vele. Például a fenti tekerésem előtti napon 9 órát bringáztam, majdnem 4000 szinttel, szóval aznap nem voltam éppen kipihent, nem esett volna jól még egy előző napihoz hasonló megpróbáltatás. Viszont az E-bike-al ki tudtam menni erre a durva terepre is úgy, hogy az érzés egy regeneráló edzésnek megfelelő volt, csak az élmény volt az előző napihoz hasonló!

Azért, hogy ne csak jókat mondjak, lássuk a kritikai észrevételeket is. Jó volt a tekerés, de egy ilyen rendkívül durva terepen azért fogyasztja az ember az akksit rendesen, még így is, hogy takarékoskodtam, ezalatt a 21km alatt lefogyasztottam az akksi 80%-át. OK, a visszaúton 0%-ot fogyott, de számoljunk vele, hogy durva hegyes terepen 50-60km-nél nem bír többet a bringa, ha csak egy akksi van nálunk. Úgy is számolhatunk, hogy a bringa kb. 1500-2500m szintet bír, útminőségtől függően.
A bringa nehéz. 19kg, az 19 kiló. Tehát ha durva terepen használjuk, akkor tegyük fel a lehető legszélesebb gumikat – most 2.25-ös Maxxis Ikon-al mentem, 2.4-es jobb lett volna. De az igazi megoldás a 29”-es kerék fullyval. Erre mindenképp szükség van, hogy ellensúlyozzuk a bringa súlyát!

Mit mondjak még? Talán olyan ez mint a mobiltelefon volt annak idején. Először bunkofonnak hívtuk, és kinevettük akinek már volt, most pedig nem tudunk meglenni nélküle.

E-bike-ot az öregeknek, E-bike-ot az asszonynak, E-bike a munkábajáráshoz, E-bike a hegyekbe vagy ha éppen csak Superman-nek akarod érezni magad