Merida One Sixty 7000 teszt

forrás: index.hu

Az 1,4 milliós bicikli, ami mindenre jó?

A kerékpározásban minden a kompromisszumokról szól, vagyis ha valamilyen irányba visszük a fejlesztést, egy másik felhasználási terület garantáltan csorbát szenved. A hegyikerékpározás egyik véglete az XC (cross country) kategória: ebben a szakágban tíz centi rugóúttal ellátott, könnyű, merev vázas bringákkal hajtanak, akármilyen emelkedőt megmászva, de a durva lejtőkön nehézkesen ereszkedve.

A másik véglet a dowhnill: itt már húsz centi a rugóút, ám a bringa tömege, az áttételezés és a geometria miatt ezek a kerékpárok sem igazán alkalmasak a kemény emelkedők meghódítására. De mit tegyünk, ha mindkettőre vágyunk?

Vegyünk két biciklit, ha tehetjük. Ha viszont csak egyet szeretnénk, vehetünk endurót. Bár ez kerékpár kategória még mindig inkább a lejtőjárásról szól, már alkalmas arra, hogy – ugyan egy jó XC bringánál lassabban – felfelé is gond nélkül tekerjünk vele. Ez a fajta felhasználás elég speciális követelményeket támaszt a tervezők elé: könnyű, ugyanakkor merev anyagokkal kell dolgozniuk. A futóműnek elég nagy rugóútra van szüksége, de szintén alacsony súly mellett és nem árt, ha elég széles áttétel tartományt fed le a váltó, amelynek elöl jellemzően nem három, csak egy lánckereke van.

Galéria: Merida One Sixty 7000 (13 kép)Fotó: Ferenc Benecz/Bognár Tamás/Sturcz Antal

A drága alapanyagok és a könnyű, de strapabíró alkatrészek alapján sejteni lehet, hogy az enduró bringa nem olcsó játék: az első gépek, amelyek már alkalmasak a célra, 600 ezer forint körüli összegért kaphatók, persze minél több szénszálas anyagot és felső polcos alkatrészt akarunk, ez szépen elmászhat 2,3 millió forintig is, például, ha egy Santa Cruz Bronsont vennénk. Mivel komoly technikai feltételeknek kell megfelelni, a hegyikerékpár-ipar talán éppen az enduró modellekre összpontosítja minden erejét vagyis ez ma a legdrágább alkatrészek kirakata. Az egyértelmű, hogy nem lesz tömegsport az kerékpáros endurózás, viszont már csak azért is érdemes foglalkozni a szakággal, hogy lássuk, hol tartanak a fejlesztések.

Azért, hogy ne csak elméleti síkon bringázzunk, kölcsönkértünk egy Merida One Sixty 7000-est a Bikefun Kft.-től. Ez gyártó 2017-re szánt endurója - vagyis annak előszériás darabja, amely minimálisan eltér a megvásárolható gépektől -, ennek segítségével a fontosabb részegységek mentén végigvesszük, mitől is lesz egy bringa enduró:
Váz és futómű

A vázalapanyagoknál nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik a legnépszerűbb. Ugyanúgy készül könnyű és erős váz szénszálas műanyagból, mint alumíniumból. A Merida szénszálas első vázháromszögre esküszik, míg a lengőkar, a támvilla és a link alumíniumból készült. A rugóút jellemzően elöl-hátul 160 milliméter, de ezt sem lehet általánosságban kijelenteni, a Meridánkba épített Rock Shox Yari RC villája például 17 centit mozdul, míg a váz 16-ot.

Tudtad? Szinte mindenhol tilos hegyibringázni Magyarországon
Viszont ilyen pálya itthon szinte nincs is – talán csak Sopronban – és a legtöbb lejtő könnyedén teljesíthető egy enduró géppel is, ráadásul azt a lejtmenetekre kitalált modellekkel ellentétben felfelé sem kell tologatni, hiszen tekerhetünk is napestig, sehol sem túl fárasztó. Rám akkora hatással volt az élmény, hogy tavaszra mindenképp lecserélem a downhill bringámat egy enduróra. Persze nem másfél milliósra.